-
Zene : Demon Hunter - The World Is A Thorn
Kevés olyan metalcore banda van, ami számomra megunhatatlan. A Demon Hunter az egyik ilyen. Anno, amikor megjelent a The Triptych 2005-ben, azt hittem, nem lehet felülmúlni. Dehogynem. Sikerült a 2007-es Storm The Gates Of Hell-el a tortára egy finom kis cseresznyét biggyeszteniük. Na, de vegyük a következő sorlemezt. In medias res. A pokol harangjai beütésű introszerűség után tisztességes bólogatós témával bekúszik a Descending Upon Us. Egész jó kezdés, bár a dallamos refrénre gyúrhattak volna még egy picikét. Következik a Lifewar, nagyon egyszerű kis dal, óramutatós- kattogós ritmussal, szóköpködéses refrénnel, ami alatt nyekereg az erősen induló- feelinges gitár. Úgy látszik, démonék nem bízták a véletlenre, ugyanis a harmadik szám a ‘hit song’, a Collapsing nem mást rejt maga mögött, mint egy svéd énekest, a modern melodic death metal egyik atyját, Björn Speed-et a Soilwork-ből. Elég gyorsan beleköltözik az emberbe ez a slágergyanús fícsör szám, főleg Björn penge hangja dob rajta nagyot, bár igaz, csak kétszer nyitja ki aranytorkát. Negyedikként érkezik a This Is The Line, tipikus metalcore szám az egyedi démonvadász ízzel megfűszerezve. Jó, és kész. Nincs mit rajta ragozni. A lassú ballada, a Driving Nails viszi tovább a stafétát. Szép, kellemes tempó, gyönyörű hegedű a háttérben. Atomrobbanásként zúdul a füleimre a címadó dal, a The World Is A Thorn. Nem kímél, darál, csontokat zúz, levegőt egy percre sem hagy. Meg is lepett, de pozitív értelemben. A lemez egyik csúcspontja. Kemény dörrenéssel szólal meg a Tie This Around Your Neck, a refrénje tényleg nagyon laza, viszi az embert a hátán, + pont megint. Mint már említettem, hogy démonék nem bízták a véletlenre, nos ez a dolog ismét előjön. A Just Breathe-ben Christian Älvestam, ex-Scar Symmetry énekes vendégeskedik. Ez az ember nagyon nem semmi, olyan hangszíne van, hogy ezért kurvára irigylem (Kiss Lacika is bátran irigyelheti). Ismét egy brutális dallam-hörgéscsokor lendül támadásba, legalább annyira jó, mint a Collapsing. Jön a Shallow Water, dobjátékkal kezdve, magas gitárral, ütős refrénnel. A lemez gerincéből ez sem hiányozhat, mint ahogy a Feel As Though You Could sem. A nótában Dave Peters a Throwdown-ból (hardcore) tépi pluszban a hangszálait. A refrén sajnos gyenge, de a lüktetős tempó szerencsére feledteti nagyjából ezt a hibát. Az anyagot a Blood In The Tears zárja, lassú, fülbemászó dallamvilágával, néhol egy elejtett vocoderrel. Jó választás utolsó trekknek.Összességében nem kaptam többet a 2007-es anyagnál, de rosszabb sem lett ez a korong, mint az. Ha az említett refrénproblémákon kicsit agyaltak még volna, meglenne a tíz pont, de így csak
8, 5 / 10 pontot ér meg nálam ez az album. Mindenesetre jópárszor felfog csendülni a Media Player-ben, ez biztos.
