-
[2010] Godsmack - The Oracle
Elfogultság, örök szerelem, fél herém felajánlása egy magyarországi Godsmack koncertért…Természetesen nagyon vártam ezt a lemezt, főleg, mert Sully azt ígérte, hogy visszatérnek a gyökerekhez. Személy szerint nekem bejött a IV blues-hard rock egyvelege is, de szó ami szó, hiányzott egy Awake, Bad Religion szintű acsarkodás. No, de lássuk a nagy “back to the roots”-ot!
Először, mikor végigpörgött, nem hittem a fülemnek. Egyszerűen zseniális minden egyes másodperce. Kezdésnek ott van a Cryin’ Like A Bitch, ami kőkemény dalszövegével, faszagyerek életérzésével, egyszerű, de mocskos riffjével azonnal megnyeri a grunge / hard rockra fogékony emberkék fülét. A következő gyémántszem a Saints And Sinners, Robbie nyitó basszusjátéka máris tökös dalt sejtet, Tony Rombola pedig itt sem felejti el a nagyszerű riffeket, Shannon jól tartja a tempót, Sully pedig a melankólikus, gyönyörű refrénnel csak tetézi az egészet. A War And Peace személyében érkezik a dőljhátraegykoktéllalmegkétlánnyal effekt, igazi partiszong. Nagyszerű folytatás a Love-Hate-Sex-Pain, szóköpködős refrénjével, kiváló gitárjátékkal, felsorolja, mikben lehet a legjobban összezavarodni az életben… Jön a kedvencem, a What If? Robbie indít, s aztán lassan, egyszerre a többiek is bekapcsolódnak. Itt Tony-é a nagy érdem, olyan vaskos grunge riffelése van a dalnak, hogy azonnal belopta magát a szívembe. Sully hangja itt is tökéletes, hab a tortán a hidegrázós refrénje. A Devil’s Swing-ben Shannon Larkin dobjátékát emelném ki, remekül üti a bőrt. Ne feledkezzünk meg azért Sully szájharmónikájáról sem. Lehetne akár a War And Peace folytatása is, ismét egy laza, arcbanyomulós tétellel hozott össze a zenekar. A Good Day To Die-ról egyből beugrott a Faceless album Dead And Broken-je, kellemes riff-énekpárbaj egészíti ki egymást. Forever Shamed a nyolcadik nóta, pörgős tempó, nagyon pörgős, együtténeklős-bulizós refrén jellemzi, úgy érzem, ez a szám sokak kedvence lesz. A Shadow Of A Soul bitang szólójával, kicsit populáris refrénjével nyeri meg a hallgatókat. Az anyag lezárásaként jön a címadó The Oracle. Egy pofás hatperces instrumentális technikavillogtató hangszerorgiával operáló dalocska.
DELUXE EDITION
A kislemezes Whiskey Hangover is felkerült erre a kiadásra, harapós refrénjével valóban másnapos fazonok himnusza. A másik trekk az I Blame You, semmi különös, igazi tipikus Godsmack nóta, még tizet elviseltem volna akármelyik kiadáson.
Összességében eddig 2010 legjobb albuma magasan, talán már csak a készülő Blue Stahli lemez szállhat ringbe vele, majd kiderül. Ha pontoznom kéne :
11 + / 10
