-
[2004] Raunchy - Confusion Bay
Emlékszem, mikor még voltam annyira fasz, hogy megvettem a 2006-os Depresszió korongot, mellé adtak egy válogatáslemezt. Megmondom őszintén, amint ránéztem arra a lemezre, egyből feltűnt a különféle thrash-power metal zenekarok számainak uralma, és egy P. Box szerzemény (ha-ha). Miután kellemesen unatkoztam egy délutánon, elkezdtem keresgélni, hátha találok valami ütős anyagot a polcon. Persze semmit se találtam. Már-már arra fanyalodtam, hogy meghallgatom “Az ébredés útján” -t mégegyszer, amikor megláttam azt a bizonyos válogatáslemezt a duplatokban. Gondoltam, legfeljebb szétrobban a hereszaggató sikítástól a dobhártyám, esetleg a hadarós varjú-velociraptor tress énekesek kergetnek a halálba, akkor is megpróbálkozom a cuccal. Az első három számig eltűrtem, de már nagyon rezgett az a bizonyos léc…ekkor bődületes erővel csapott le a negyedik tétel a válogatáson, név szerint a Watch Out a Raunchy nevű zenekartól. Őszintén megmondom, fingom sincs mi a szart keres egy ilyen modern metal a sok ős power-thrash között, (na mondjuk a P. Box is elég nevetséges volt), de egyből megragadott, és nem eresztett el. Zseniális hangszerelés, és iszonyú ütős vokál. Kis szaros voltam, azt se tudtam mi az a torrent, vagy rapidshare, ergo a zenék beszerzése sehogy se ment. Mit tesz Sátán, két évvel ezután pár spannal bevonultam az Árkádba, klaviatúrát venni. Elmentünk csak kíváncsiságból a MediaMarkt metal osztályán, és ott kiszúrta a szemem egy album…egyedül árválkodott, így megnéztem. A Confusion Bay lemez volt az a Raunchy-tól, potom 800 forintért. Megfordítottam, naná, hogy rajta figyelt a Watch Out. Ezt nem hagyhattam ki. Este mikor hazaértem, egyből felraktam a CD-t…mit ne mondjak, életem egyik meghatározó anyaga lett. Az elejétől a végéig belémivódott minden pillanata. Kezdésnek a dán istenek a pofámba tolták a Join The Scene-t, vad tempója, vokálja kegyetlenül pusztít, de nem kell messziremenni, ilyen hullámhosszon pendül a Summer Of Overload, a Nine-Five, Insane, Morning Rise And A Friday Night. Az egész lemez maga a megtestesült darálás, a pontosan megépített káosz, amit lehetetlen volt számomra eddig megteremteni. A dallamosabb őrjöngések némi levegőt engednek venni a hallgatónak, bár nem sokat, pompás, remek refrénekkel találkoztam szembe az I Get What I See, a Show Me Your Real Darkness, a címadó Confusion Bay, Bleeding Pt.2 c. mesterművekben. Személyes kedvencem a teljesen belassult The Devil c. dal, ahol Lars Vognstrup énekes megcsillogtatja Tiamat-utánzó képességét, hihetetlen hangulatot tud teremteni a szomorú, depressziós ének, és szép lassan, ha befogadod, hátha a te lelked is átadja magát a bús érzéseknek, a nyomasztó, belső fájdalmaknak, a bűneidnek, rossz emlékeidnek…
Kerek nyolcszáz forintért egy cseppnyi zsenialitás elég jó vétel volt. Pontban természetesen :
11+ / 10
